én ezt nem akarom!

(Leah szemszöge)

-Ezt nem teheted! Seth a testvérem,és mint testvérnek,mellette a helyem! -morogtam Jacobra,és már     készültem,hogy nekiugorjak a nyakának,amikor megéreztem az ismerős bizsergést a tagjaimban,ami akkor szokott jelentkezni,mikor Jacob használja az alfa erejét,így nem ugrottam,csak vártam,és nem csalódtam,egy perccel később meghallottam a fejemben Jacob erőteljes,utasító hangját a feje:mben:-Akkor sem mész Sethtel,és kész!"Ez nem normális!Csak félted tőlem a kis "bűzbombádat""!-üvöltöztem vele gondolatban,csak azt nem tudom,hogy egyáltalán minek,hiszen már elment La Pushba megbeszélni a tanáccsal és Sammel hogy mi legyen.Már megint egyedül(hopsz,nem számoltam Pault).Kész csődtömeg vagyok,néha jobb lenne,ha nem is léteznék.A többiek belelátnak a gondolataimba,de ez még hagyján,azonban nekem soha a büdös életben nem lesz társam.Ki akarna egy tűpárnát maga mellé?A többiek már mind bevésődtek,még mr.énsohanemfogokbevésődni-nek is van társa.Jó,persze az egy más kérdés,hogy félvér a lenyomata,de ez van,ezen nem lehet változtatni.Miközben ezeken járattam az agyam észre sem vettem hogy merre visz az utam,mert a lábam szinte magától vitt.Akkor vettem csak észre,hogy hol is vagyok tulajdonképpen,amikor egy ellenszenves hang hatolt el a tudatomig:-Leah,te vagy az?-kérdezte a medve kinézetű vámpír,Emmett.
Megforgattam a szemem,majd gyorsan visszaváltoztam emberré,és a fák közé szaladtam.
-Na mit gondolsz?Nem,majd az atyaúristen,és hozott neked szarvast!-vágtam vissza neki,kicsit csípősebben,mint ahogy megérdemelné,de ingerült vagyok.
 -Az jó,de én jobban szeretem a medvét!-hallottam a hangkán,hogy röhögött.
 -Mondd meg Edwardnak,hogy kint várom!-mondtam neki,majd elmentem felöltözni,és mire kiértem az erdőből Edward ott állt,ahol én az előbb.Mikor odaértem hozzá nagy levegőt vettem,majd belekezdtem a mondanivalómba:Figyelj,tudom hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat,de lenne egy kérésem:itt maradhatok egy ideig,mert nem akarok egyedül lenni?-mondtam,és reméltem,hogy megengedi.
-Persze,gyere be!-mondta,miközben kezével a bejárati ajtó irányába mutatott.Nagy kő esett le a szívemről,  amiért megengedte.Amint átléptem a  küszöböt szemem rögtön a szobát kezdte el pásztászni,ami úgy nézett ki,mint annak idején Bellánál:csövek és műszerek egymás hegyén-hátán.Nézelődésemből egy éles sikoly-ami valószínűleg Nessie-től származhatott-és a nevem kiáltása riasztott föl.
-Leah,siess,szólj Jacobnak!FUSS!-káltottak rám többen is,de azt nem tudtam megmondani,hogy kik.Két lépéssel az ajtónál voltam,egy mozdulattal feltéptem,majd kiszáguldottam rajta,-nem törődve sem  az éppen akkor érkező Jadennel, sem a ruhám szakadásával-átváltoztam.Észveszejtően rohantam La Pushba és közben végig Jacobnak üvöltöztem,amikor összetalálkoztam Embryvel aki biztos őrjáraton volt eddig.Dühösen fújtattam,mire utamra engedett végre.Az út háromnegyedénél végre elértem Jacobot,aki -amint hallotta az üzenetet-rögtön farkas lett,és rohanunk vissza Cullenékhez,és pedig közben mindenről beszámoltam neki.

(Jacob)
-Leah,mi folyik itt?-tudakoltam tőle,miután kissé kifújta magát.
-Belláék küldtek,mert szükség van rád!-mondta,közben kissé forgatta a szemeit,hiszen már vagy 10-szer elmondta.Időközben odaértünk a vérszívó tanyához,ahogy mi hívjuk,én berontottam az ajtón,épp akkor született meg a fiam,Jason.De Nessie még mindig rosszul nézett ki,így sejteni lehetett,hogy valami nincs rendjén,és így is volt.Carlisle pár perc múlva világra segítette Elisabeth-et,a kislányomat.A nagy örömben azonban először észre sem vettem a mögöttünk álló,üres szemmel bámuló Jadent és Leah-t.Na ne!Csak ezt ne!De vajon melyikük?És melyik a ...
-Leah,Jaden!Kifelé!Beszédem van veletek!-utasítottam őket az alfával a hangomban,ők pedig követtek a kertbe.Beljebb mentünk,ahol már biztos,hogy nem fognak hallani minket,és rákérdeztem:Melyikőtök vésődött be?Először csak álltak és egymást bámulták, aztán Leah megszólalt:-

Ha elég komit kapok,lesz folyti!