3.fejezet

egy szív megszakad,vagyis kit választasz?

(Jacob)

-Én vagyok az,aki- kezdte el mondani,de befejezni már nem volt ideje,mert Jaden közbeszólt.-Jake,valamit el kell mondanom.-mondta,de ez a leszegett feje miatt inkább suttogásnak hatott,mint beszédnek.

-Mondd!-morrantam rá,mert már tűkön ülve vártam,hogy Leah mit fog mondani.Ekkor felemelte a  fejét,belenézett a szemembe,majd végre,nagy nehezen kibökte:-Bevésődtem a lányodba!Na ne!Pont ő?Nála még Leah-nak is jobban örültem volna.Dühtől tajtékozva,az utálattól vörös köddel a szemem előtt ránéztem,ám akkor vettem észre,hogy már nem emberként látom magam előtt,hanem már farkasként.Képes lettem volna széttépni ezt a kis görcsöt.Azonban tudtam,hogy nem tehetem meg,mert akkor a lányomat is bántanám vele.Azt pedig nagyon nem akartam.Annyira el voltam foglalva Jadennel,hogy nem is vettem észre azt,hogy Leah már egy ideje nincs mellettünk.Szerencsére a jó szaglásomnak köszönhetően hamar megtaláltam a nyomát,és utána iramodtam,de előtte üzentem Edwardnak,hogy mondja meg Nessie-nek,hogy hol vagyok. Nem telt bele fél óránál többe,és megtaláltam.Cullenék tisztásán ült,fejét lehajtotta és hangtalanul zokogott.Leültem mellé,és megkérdeztem:-Mi a baj?Először nem szólt egy szót sem,csak rázta a fejét,amivel gondolom azt akarta mondani,hogy semmi.Csak az a baj,hogy én ennek nem dőlök be.Addig-addig nyaggattam,hogy végre kibökte:-Bevéstem Jason-t.Ő a lenyomatom,suttogta,de inkább nyüszítésnek hangzott,hiszen tele volt indulattal és érzelemmel,így észrevétlenül változott át.A francba!Na ne,tudtam!Ideges voltam,de megpróbáltam megnyugodni,majd átlényegültem,hogy halljam Leah-t.Leah,nincs semmi baj!-nyugtatgattam.Féltem Jasont,de mint az apja bízom benne,és tudom,hogy te soha nem okoznál neki fájfalmat.Érezetm a gondolatain keresztül azt az öröm-és megnyugváshullámot,hogy nem vagyok rá dühös.Gyorsan beszaladt a fák közé,visszavedlett emberré,majd megvárta míg én is ugyanezt teszem és szélsebesen elnyargaltunk a Cullen-tanya felé,ahol egy kis meglepetés várt minket Seth személyében.

(Seth)

Óh,basszus,tökre elfelejtettem a Culleneket!Leah ezért holtbiztos,hogy ki fog nyírni,és úgy mellesleg igaza is lesz.-járattam az agyam futás közben,miközben épp egy szarvas leterítésén fáradoztam.Nem voltam éhes,de néha jólesik egy kis szórakozás nekem is.De pechemre ekkor meghallottam Paul rettentően idegesítő hangját,aki arról készült épp meggyőzni,hogy menjünk,mert Jaden vár,ugyanis ő fog menni helyettem ma babavigyázóba,mert nekem járőröznöm kell,és ez másodalfai parancs.De kit érdekel Sam és a parancsai?Utálom a járőrözést,különösen éjszaka.De ha menni kell,hát menni kell.Békén hagytam a szarvast,vonyítottam egy hosszút,ezzel tudatva Sammel és Jadennel,hogy úton vagyok.Útközben annyira nem figyeltem oda,hogy észre sem vettem,amior egy óriási viharszürke farkas elállta az utamat.Remek.Már csak ez hiányzott:Nathalie,a falka legújabb tagja.-Én is veled akarok menni!-mondta.

-Nem jöhetsz!-vonyítotam rá,ezzel elrohantam a rezervátum irányába.Nathalie panaszos pofát vágott,mint akinek nem tetszett,amit mondtak neki,de meg kellett tennem,mert már így is késében vagyok,és ki tudja Jake ott lesz-e még,mire hazaérek.Na mindegy,meg kell próbálnom.Az összes porcikámban éreztem,hogy ma nem csak Jake-nek lesz oka boldognak lenni.Hupszz!-fékeztem egy nagyot a tengerparton,ugyanis csak most vettem észre,hogy megérkeztem.Gyorsan bevetettem magam a vízbe és ott változtam át,így nem annyira feltűnő,hogy egy két méteres homokszínű farkas átvedlik emberré.

-Már vártunk!Hol a fenében voltál??!-kérdezte,vagyis inkább tajtékozta Sam,a bétánk,mióta Jake tavaly szeptemberben átvette tőle a falkát.
-Jöttem,ahogy csak tudtam,de megéheztem,és elmentem vadászni,majd később belebotlottam Nathalie-ba,a lányodba,aki velem akar jönni járőrözni.De már itt vagyok,úgyhogy légy szíves,ne kiabálj.-álltam erősen a tekintetét,miközben azt kívántam,bárcsak abbahagyná.És csodák-csodájára abba is hagyta.Jake?-érdeklődtem barátom és egyben alfám után,mikor úgy véltem,elmúlt a vihar a fejem fölül.
-Nessie-vel van.Leah üzent,hogy jön a baba.Nekem aztán több se kellett,ennek hallatán visszaváltoztam farkassá,és futottam Edwardék házához.Igen,Edward.Nekem is furcsa,hiszen abban nőttem fel,hogy ők az ellenségeink,most pedig haverkodunk,a falkavezérem pedig bevéste a lányát.Jó nagy változás,az biztos.
Kábé fél óra múlva megérkeztem a Cullen-házhoz,és majdnem hasra estem,mert megláttam a világ leggyönyörűbb kislányát,akiről eddig azt sem tudtam,hogy létezik,hogy hogy hívják,most meg Ő köt a földhöz ezer és egy szállal,különben elszállnék a határtalanul nagy boldogságtól, amit az újszülött kislány láttán érzek.Azt hiszem értem mit érezhet Jake.Majd meghallottam Nessie hangját,ahogy beszél kislányához,így megtudtam,hogy a neve Elisabeth Marie Cullen Black.Gyönyörű név.
-Bevésődtem a lányodba!-hallottam meg egy iszonyatosan dühítő és fájdalmas mondatot,ráadásul pont Jaden szájából.Mi???Bevésődött a lenyomatomba?Az nem lehetséges!Vagy igen?Mindegy,amíg ki nem derül el kell mennem innen,nehogy bántsam Sissit.Azzal magamat is bántanám.Mielőtt még kitaláltam volna,mit fogok csinálni,már négy lábon voltam ismét,és futottam,szélsebesen futottam,mindegy volt merre,csak el,minél messzebbre a Cullenektől...

én ezt nem akarom!

(Leah szemszöge)

-Ezt nem teheted! Seth a testvérem,és mint testvérnek,mellette a helyem! -morogtam Jacobra,és már     készültem,hogy nekiugorjak a nyakának,amikor megéreztem az ismerős bizsergést a tagjaimban,ami akkor szokott jelentkezni,mikor Jacob használja az alfa erejét,így nem ugrottam,csak vártam,és nem csalódtam,egy perccel később meghallottam a fejemben Jacob erőteljes,utasító hangját a feje:mben:-Akkor sem mész Sethtel,és kész!"Ez nem normális!Csak félted tőlem a kis "bűzbombádat""!-üvöltöztem vele gondolatban,csak azt nem tudom,hogy egyáltalán minek,hiszen már elment La Pushba megbeszélni a tanáccsal és Sammel hogy mi legyen.Már megint egyedül(hopsz,nem számoltam Pault).Kész csődtömeg vagyok,néha jobb lenne,ha nem is léteznék.A többiek belelátnak a gondolataimba,de ez még hagyján,azonban nekem soha a büdös életben nem lesz társam.Ki akarna egy tűpárnát maga mellé?A többiek már mind bevésődtek,még mr.énsohanemfogokbevésődni-nek is van társa.Jó,persze az egy más kérdés,hogy félvér a lenyomata,de ez van,ezen nem lehet változtatni.Miközben ezeken járattam az agyam észre sem vettem hogy merre visz az utam,mert a lábam szinte magától vitt.Akkor vettem csak észre,hogy hol is vagyok tulajdonképpen,amikor egy ellenszenves hang hatolt el a tudatomig:-Leah,te vagy az?-kérdezte a medve kinézetű vámpír,Emmett.
Megforgattam a szemem,majd gyorsan visszaváltoztam emberré,és a fák közé szaladtam.
-Na mit gondolsz?Nem,majd az atyaúristen,és hozott neked szarvast!-vágtam vissza neki,kicsit csípősebben,mint ahogy megérdemelné,de ingerült vagyok.
 -Az jó,de én jobban szeretem a medvét!-hallottam a hangkán,hogy röhögött.
 -Mondd meg Edwardnak,hogy kint várom!-mondtam neki,majd elmentem felöltözni,és mire kiértem az erdőből Edward ott állt,ahol én az előbb.Mikor odaértem hozzá nagy levegőt vettem,majd belekezdtem a mondanivalómba:Figyelj,tudom hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat,de lenne egy kérésem:itt maradhatok egy ideig,mert nem akarok egyedül lenni?-mondtam,és reméltem,hogy megengedi.
-Persze,gyere be!-mondta,miközben kezével a bejárati ajtó irányába mutatott.Nagy kő esett le a szívemről,  amiért megengedte.Amint átléptem a  küszöböt szemem rögtön a szobát kezdte el pásztászni,ami úgy nézett ki,mint annak idején Bellánál:csövek és műszerek egymás hegyén-hátán.Nézelődésemből egy éles sikoly-ami valószínűleg Nessie-től származhatott-és a nevem kiáltása riasztott föl.
-Leah,siess,szólj Jacobnak!FUSS!-káltottak rám többen is,de azt nem tudtam megmondani,hogy kik.Két lépéssel az ajtónál voltam,egy mozdulattal feltéptem,majd kiszáguldottam rajta,-nem törődve sem  az éppen akkor érkező Jadennel, sem a ruhám szakadásával-átváltoztam.Észveszejtően rohantam La Pushba és közben végig Jacobnak üvöltöztem,amikor összetalálkoztam Embryvel aki biztos őrjáraton volt eddig.Dühösen fújtattam,mire utamra engedett végre.Az út háromnegyedénél végre elértem Jacobot,aki -amint hallotta az üzenetet-rögtön farkas lett,és rohanunk vissza Cullenékhez,és pedig közben mindenről beszámoltam neki.

(Jacob)
-Leah,mi folyik itt?-tudakoltam tőle,miután kissé kifújta magát.
-Belláék küldtek,mert szükség van rád!-mondta,közben kissé forgatta a szemeit,hiszen már vagy 10-szer elmondta.Időközben odaértünk a vérszívó tanyához,ahogy mi hívjuk,én berontottam az ajtón,épp akkor született meg a fiam,Jason.De Nessie még mindig rosszul nézett ki,így sejteni lehetett,hogy valami nincs rendjén,és így is volt.Carlisle pár perc múlva világra segítette Elisabeth-et,a kislányomat.A nagy örömben azonban először észre sem vettem a mögöttünk álló,üres szemmel bámuló Jadent és Leah-t.Na ne!Csak ezt ne!De vajon melyikük?És melyik a ...
-Leah,Jaden!Kifelé!Beszédem van veletek!-utasítottam őket az alfával a hangomban,ők pedig követtek a kertbe.Beljebb mentünk,ahol már biztos,hogy nem fognak hallani minket,és rákérdeztem:Melyikőtök vésődött be?Először csak álltak és egymást bámulták, aztán Leah megszólalt:-

Ha elég komit kapok,lesz folyti!

Sziasztok!

Sziasztok Mindenki!

Most nyitottam ezt a blogot,benne a saját törimmel.Nézzétek majd meg,ha van időtök,és komizzatok.Úgy tervezem,hogy már este fent lesz az első feji!Majd nézzétek meg.Komizzatok,mert minden segítség jól jönne.Amúgy ez egy Leah-Elisabeth párosítású töri lenne.
Sziasztok!
Leahcullen

1.fejezet

(Bella szemszöge)
-Jake,gyorsan,szólj Carlisle-nak,különben Nessie-nek nem sok ideje lesz hátra!-kiáltottam Jacobnak a vállam  fölött.Jacob felnézett,majd-mikor látta a félelmet és aggodalmat a szemeimben -bólintott,és kiszaladt a szobából,én pedig ott maradtam Nessievel. Figyeltem,ahogy kapkodva veszi a levegőt,számoltam a légvételei számát,így tudtam,nem sok van már hátra,ám azt is tudtam,és éreztem,hogy nagyon szenved.Éreztem,hisz az anyja vagyok,és szeretem.Jó,tudom,már ő is több mint 60 éves,és megtalálta a társát Jake személyében(aki nem mellesleg a legjobb barátom,és szövetségesünk).
-Bella.-hallottam a nevem egész közelről,így összerezzentem,mert nem vettem észre,mikor Edward,Justin és a család többi tagja besereglett a szoba ajtaján élükön Jacobbal,a hős szerelmes,bevésődéséért nagyon aggódó büszke leendő apával,akit Carlisle követett. Rögvest fellélegeztem,hiszen tudtam,ha valakinek van esélye megmenteni Őt,akkor az Carlisle,a családunk magánorvosa,és legbölcsebb tagja. Edward rámnézett, majd az apjára, és idegesen megkérdezte,de az inkább nyögésnek hallatszott:Apa,ugye túléli?Egyikőnk sem bírná ki,ha belehalna a szülésbe.Tisztára az anyja.Aprót csóvált a fején, majd jelentőségteljesen rámnézett,majd Jake-re,aki szegény fejét lesunyva állt,és azt sem tudta,mit csináljon.
-Menj csak,tudom,hogy a te idegeid sincsenek kötélből.Hívd ide az egyik társadat,majd vele értesítünk,ha van valami fejlemény.Te meg fusd le az idegességet és a szorongást!-mondta neki kedvesem halkan,szinte már kedvesen a ki nem mondott gondolatokra.
-Remek,még egy korcs a házban!-morgott Rosalie,mire az egész család egyöntetűen rámordult:-Rose!A farkasok csak jót akarnak,hagyd őket békén!Csodák-csodájára Rosalie morrant még egy utolsót,majd elhalgatott.
-Rendben,akkor én megyek is,majd küldök magam helyett egy hírnököt,akivel üzenhettek,ha kellek.-mondta,és már ott sem volt.Mi pedig figyeltük tovább Nessiet ,és reméltük,hogy Carlisle-nak és szerelmemnek együtt sikerül majd megmenteni őt.Azt hiszem igaza van Edwardnak.Ugyanolyan makacs,mint amilyen én voltam 60 éve. Először nem tetszett,hogy Jacob éppen az én lányomba vésődött be,de aztán elfogadtam,mondván,törődj bele,úgysem tehetsz ellene semmit,és Nessie is nagyon boldog Jake mellett.Gondolataimból egy ismeretlen szag,és a bejárati ajtó nyitódásának hangja ugrasztott ki.Eszerint Jake elküldte maga helyett az egyik falkatársát.Jobb,ha lemegyünk üdvözölni,még mielőtt faképnél hagy bennünket.

(Jacob szemszöge:)
- Menj csak,tudom,hogy a te idegeid sincsenek kötélből.Hívd ide az egyik társadat,majd vele értesítünk,ha van valami fejlemény.Te meg fusd le az idegességet és a szorongást!-mondta a vörös hajú vérszívó, hopp, Edward, én pedig megköszöntem,majd elmentem.Örültem,hogy kint lehettem az ajtón,mert amint kiértem meghallottam az ismerős ruhaszakadás hangját,és már négy lábon is álltam, agyamat pedig abban a pillanatban   számtalan gondolat és hang töltötte meg,ezek közül csak háromra koncentráltam,és már meg is hallottam az ismerős szitkozódást, az örömteli viccelődést,és a komoly,küldetésre koncentráló hangot.-Leah,Seth, Paul, hallotok engem?-kérdeztem,mert bár egészen biztos voltam benne,hogy hallanak, Sam falkája mellett elég nehéz lehet egy felé koncentrálni.
-Hallunk, Jake, mondd csak!-Paul és Seth gondolatai szinte egyszerre vágódtak be az agyamba, úgyhogy úgy kellett leállítani őket, ám ekkor berobbant közéjük Leah ellenséges hangja:-Mi van már megint,miért kell megint ugrálni, talán megint a vámpírlánykád miatt?-kérdezte,de inkább köpködte a szavakat, mintsem mondta őket.Szavainak hatására megrázkódtam, és keserű szájízzel ugyan,de válaszoltam neki:Nem tudom mi bajod van Nessie-vel, de azt tudom,hogy ezért most nem mész Seth-tel!-mondtam,közben egy halk morgás hagyta el torkomat,nyomatékosítva,amit az előbb mondtam.
-Ezt nem teheted! Seth a testvérem,és mint testvérnek,mellette a helyem!-morgott felém,majd nekem akart ugrani.
-Akkor sem mész,és kész!-szögeztem le,beleadva az alfai tekintélyemet is,ami ellen tudtam,hogy nem tehet semmit.- Seth,te pedig indulj a Cullen hzázba, és hozd a hírt, ha kell!-Mondtam neki.Ő pedig biccentett egyet a nagy fejével,majd még láttam,hogy a nagy homokszín farkas,azaz Seth eltűnik a fák között, és egy vonítás jelezte,hogy értette,úton van.Reméltem,nem lesz semmi baj.Fel-alá róva a köröket idegsledtem,hogy Nessie és a baba(babák?) egészségesek legyenek.Vonyítottam egy óriásit,majd elindultam La Push felé beszélni Sammel és a vének tanácsával,hátha ők okosabbal,és talán tudnak valami tanácsot adni,hogy hogyan kezeljem ezt az egészet.