3.fejezet

egy szív megszakad,vagyis kit választasz?

(Jacob)

-Én vagyok az,aki- kezdte el mondani,de befejezni már nem volt ideje,mert Jaden közbeszólt.-Jake,valamit el kell mondanom.-mondta,de ez a leszegett feje miatt inkább suttogásnak hatott,mint beszédnek.

-Mondd!-morrantam rá,mert már tűkön ülve vártam,hogy Leah mit fog mondani.Ekkor felemelte a  fejét,belenézett a szemembe,majd végre,nagy nehezen kibökte:-Bevésődtem a lányodba!Na ne!Pont ő?Nála még Leah-nak is jobban örültem volna.Dühtől tajtékozva,az utálattól vörös köddel a szemem előtt ránéztem,ám akkor vettem észre,hogy már nem emberként látom magam előtt,hanem már farkasként.Képes lettem volna széttépni ezt a kis görcsöt.Azonban tudtam,hogy nem tehetem meg,mert akkor a lányomat is bántanám vele.Azt pedig nagyon nem akartam.Annyira el voltam foglalva Jadennel,hogy nem is vettem észre azt,hogy Leah már egy ideje nincs mellettünk.Szerencsére a jó szaglásomnak köszönhetően hamar megtaláltam a nyomát,és utána iramodtam,de előtte üzentem Edwardnak,hogy mondja meg Nessie-nek,hogy hol vagyok. Nem telt bele fél óránál többe,és megtaláltam.Cullenék tisztásán ült,fejét lehajtotta és hangtalanul zokogott.Leültem mellé,és megkérdeztem:-Mi a baj?Először nem szólt egy szót sem,csak rázta a fejét,amivel gondolom azt akarta mondani,hogy semmi.Csak az a baj,hogy én ennek nem dőlök be.Addig-addig nyaggattam,hogy végre kibökte:-Bevéstem Jason-t.Ő a lenyomatom,suttogta,de inkább nyüszítésnek hangzott,hiszen tele volt indulattal és érzelemmel,így észrevétlenül változott át.A francba!Na ne,tudtam!Ideges voltam,de megpróbáltam megnyugodni,majd átlényegültem,hogy halljam Leah-t.Leah,nincs semmi baj!-nyugtatgattam.Féltem Jasont,de mint az apja bízom benne,és tudom,hogy te soha nem okoznál neki fájfalmat.Érezetm a gondolatain keresztül azt az öröm-és megnyugváshullámot,hogy nem vagyok rá dühös.Gyorsan beszaladt a fák közé,visszavedlett emberré,majd megvárta míg én is ugyanezt teszem és szélsebesen elnyargaltunk a Cullen-tanya felé,ahol egy kis meglepetés várt minket Seth személyében.

(Seth)

Óh,basszus,tökre elfelejtettem a Culleneket!Leah ezért holtbiztos,hogy ki fog nyírni,és úgy mellesleg igaza is lesz.-járattam az agyam futás közben,miközben épp egy szarvas leterítésén fáradoztam.Nem voltam éhes,de néha jólesik egy kis szórakozás nekem is.De pechemre ekkor meghallottam Paul rettentően idegesítő hangját,aki arról készült épp meggyőzni,hogy menjünk,mert Jaden vár,ugyanis ő fog menni helyettem ma babavigyázóba,mert nekem járőröznöm kell,és ez másodalfai parancs.De kit érdekel Sam és a parancsai?Utálom a járőrözést,különösen éjszaka.De ha menni kell,hát menni kell.Békén hagytam a szarvast,vonyítottam egy hosszút,ezzel tudatva Sammel és Jadennel,hogy úton vagyok.Útközben annyira nem figyeltem oda,hogy észre sem vettem,amior egy óriási viharszürke farkas elállta az utamat.Remek.Már csak ez hiányzott:Nathalie,a falka legújabb tagja.-Én is veled akarok menni!-mondta.

-Nem jöhetsz!-vonyítotam rá,ezzel elrohantam a rezervátum irányába.Nathalie panaszos pofát vágott,mint akinek nem tetszett,amit mondtak neki,de meg kellett tennem,mert már így is késében vagyok,és ki tudja Jake ott lesz-e még,mire hazaérek.Na mindegy,meg kell próbálnom.Az összes porcikámban éreztem,hogy ma nem csak Jake-nek lesz oka boldognak lenni.Hupszz!-fékeztem egy nagyot a tengerparton,ugyanis csak most vettem észre,hogy megérkeztem.Gyorsan bevetettem magam a vízbe és ott változtam át,így nem annyira feltűnő,hogy egy két méteres homokszínű farkas átvedlik emberré.

-Már vártunk!Hol a fenében voltál??!-kérdezte,vagyis inkább tajtékozta Sam,a bétánk,mióta Jake tavaly szeptemberben átvette tőle a falkát.
-Jöttem,ahogy csak tudtam,de megéheztem,és elmentem vadászni,majd később belebotlottam Nathalie-ba,a lányodba,aki velem akar jönni járőrözni.De már itt vagyok,úgyhogy légy szíves,ne kiabálj.-álltam erősen a tekintetét,miközben azt kívántam,bárcsak abbahagyná.És csodák-csodájára abba is hagyta.Jake?-érdeklődtem barátom és egyben alfám után,mikor úgy véltem,elmúlt a vihar a fejem fölül.
-Nessie-vel van.Leah üzent,hogy jön a baba.Nekem aztán több se kellett,ennek hallatán visszaváltoztam farkassá,és futottam Edwardék házához.Igen,Edward.Nekem is furcsa,hiszen abban nőttem fel,hogy ők az ellenségeink,most pedig haverkodunk,a falkavezérem pedig bevéste a lányát.Jó nagy változás,az biztos.
Kábé fél óra múlva megérkeztem a Cullen-házhoz,és majdnem hasra estem,mert megláttam a világ leggyönyörűbb kislányát,akiről eddig azt sem tudtam,hogy létezik,hogy hogy hívják,most meg Ő köt a földhöz ezer és egy szállal,különben elszállnék a határtalanul nagy boldogságtól, amit az újszülött kislány láttán érzek.Azt hiszem értem mit érezhet Jake.Majd meghallottam Nessie hangját,ahogy beszél kislányához,így megtudtam,hogy a neve Elisabeth Marie Cullen Black.Gyönyörű név.
-Bevésődtem a lányodba!-hallottam meg egy iszonyatosan dühítő és fájdalmas mondatot,ráadásul pont Jaden szájából.Mi???Bevésődött a lenyomatomba?Az nem lehetséges!Vagy igen?Mindegy,amíg ki nem derül el kell mennem innen,nehogy bántsam Sissit.Azzal magamat is bántanám.Mielőtt még kitaláltam volna,mit fogok csinálni,már négy lábon voltam ismét,és futottam,szélsebesen futottam,mindegy volt merre,csak el,minél messzebbre a Cullenektől...