1.fejezet

(Bella szemszöge)
-Jake,gyorsan,szólj Carlisle-nak,különben Nessie-nek nem sok ideje lesz hátra!-kiáltottam Jacobnak a vállam  fölött.Jacob felnézett,majd-mikor látta a félelmet és aggodalmat a szemeimben -bólintott,és kiszaladt a szobából,én pedig ott maradtam Nessievel. Figyeltem,ahogy kapkodva veszi a levegőt,számoltam a légvételei számát,így tudtam,nem sok van már hátra,ám azt is tudtam,és éreztem,hogy nagyon szenved.Éreztem,hisz az anyja vagyok,és szeretem.Jó,tudom,már ő is több mint 60 éves,és megtalálta a társát Jake személyében(aki nem mellesleg a legjobb barátom,és szövetségesünk).
-Bella.-hallottam a nevem egész közelről,így összerezzentem,mert nem vettem észre,mikor Edward,Justin és a család többi tagja besereglett a szoba ajtaján élükön Jacobbal,a hős szerelmes,bevésődéséért nagyon aggódó büszke leendő apával,akit Carlisle követett. Rögvest fellélegeztem,hiszen tudtam,ha valakinek van esélye megmenteni Őt,akkor az Carlisle,a családunk magánorvosa,és legbölcsebb tagja. Edward rámnézett, majd az apjára, és idegesen megkérdezte,de az inkább nyögésnek hallatszott:Apa,ugye túléli?Egyikőnk sem bírná ki,ha belehalna a szülésbe.Tisztára az anyja.Aprót csóvált a fején, majd jelentőségteljesen rámnézett,majd Jake-re,aki szegény fejét lesunyva állt,és azt sem tudta,mit csináljon.
-Menj csak,tudom,hogy a te idegeid sincsenek kötélből.Hívd ide az egyik társadat,majd vele értesítünk,ha van valami fejlemény.Te meg fusd le az idegességet és a szorongást!-mondta neki kedvesem halkan,szinte már kedvesen a ki nem mondott gondolatokra.
-Remek,még egy korcs a házban!-morgott Rosalie,mire az egész család egyöntetűen rámordult:-Rose!A farkasok csak jót akarnak,hagyd őket békén!Csodák-csodájára Rosalie morrant még egy utolsót,majd elhalgatott.
-Rendben,akkor én megyek is,majd küldök magam helyett egy hírnököt,akivel üzenhettek,ha kellek.-mondta,és már ott sem volt.Mi pedig figyeltük tovább Nessiet ,és reméltük,hogy Carlisle-nak és szerelmemnek együtt sikerül majd megmenteni őt.Azt hiszem igaza van Edwardnak.Ugyanolyan makacs,mint amilyen én voltam 60 éve. Először nem tetszett,hogy Jacob éppen az én lányomba vésődött be,de aztán elfogadtam,mondván,törődj bele,úgysem tehetsz ellene semmit,és Nessie is nagyon boldog Jake mellett.Gondolataimból egy ismeretlen szag,és a bejárati ajtó nyitódásának hangja ugrasztott ki.Eszerint Jake elküldte maga helyett az egyik falkatársát.Jobb,ha lemegyünk üdvözölni,még mielőtt faképnél hagy bennünket.

(Jacob szemszöge:)
- Menj csak,tudom,hogy a te idegeid sincsenek kötélből.Hívd ide az egyik társadat,majd vele értesítünk,ha van valami fejlemény.Te meg fusd le az idegességet és a szorongást!-mondta a vörös hajú vérszívó, hopp, Edward, én pedig megköszöntem,majd elmentem.Örültem,hogy kint lehettem az ajtón,mert amint kiértem meghallottam az ismerős ruhaszakadás hangját,és már négy lábon is álltam, agyamat pedig abban a pillanatban   számtalan gondolat és hang töltötte meg,ezek közül csak háromra koncentráltam,és már meg is hallottam az ismerős szitkozódást, az örömteli viccelődést,és a komoly,küldetésre koncentráló hangot.-Leah,Seth, Paul, hallotok engem?-kérdeztem,mert bár egészen biztos voltam benne,hogy hallanak, Sam falkája mellett elég nehéz lehet egy felé koncentrálni.
-Hallunk, Jake, mondd csak!-Paul és Seth gondolatai szinte egyszerre vágódtak be az agyamba, úgyhogy úgy kellett leállítani őket, ám ekkor berobbant közéjük Leah ellenséges hangja:-Mi van már megint,miért kell megint ugrálni, talán megint a vámpírlánykád miatt?-kérdezte,de inkább köpködte a szavakat, mintsem mondta őket.Szavainak hatására megrázkódtam, és keserű szájízzel ugyan,de válaszoltam neki:Nem tudom mi bajod van Nessie-vel, de azt tudom,hogy ezért most nem mész Seth-tel!-mondtam,közben egy halk morgás hagyta el torkomat,nyomatékosítva,amit az előbb mondtam.
-Ezt nem teheted! Seth a testvérem,és mint testvérnek,mellette a helyem!-morgott felém,majd nekem akart ugrani.
-Akkor sem mész,és kész!-szögeztem le,beleadva az alfai tekintélyemet is,ami ellen tudtam,hogy nem tehet semmit.- Seth,te pedig indulj a Cullen hzázba, és hozd a hírt, ha kell!-Mondtam neki.Ő pedig biccentett egyet a nagy fejével,majd még láttam,hogy a nagy homokszín farkas,azaz Seth eltűnik a fák között, és egy vonítás jelezte,hogy értette,úton van.Reméltem,nem lesz semmi baj.Fel-alá róva a köröket idegsledtem,hogy Nessie és a baba(babák?) egészségesek legyenek.Vonyítottam egy óriásit,majd elindultam La Push felé beszélni Sammel és a vének tanácsával,hátha ők okosabbal,és talán tudnak valami tanácsot adni,hogy hogyan kezeljem ezt az egészet.